A vakációkkal, vagy éppen kényszerű tanítási szünetekkel együtt járó összezártság nehéz próbatétel a szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Az alábbi cikkben arról írok, hogyan lehet a gyerekek közti súrlódásokat enyhíteni.
Óvodás gyerekeim napi összeveszéseiben sokáig úgy éreztem magam, mint egy focibíró és egy biztonsági őr keveréke. Az első hangos összezördülésre rohantam, békítettem, vagy szétválasztottam őket, kárt minimalizáltam, képletesen sárga, vagy piros lapot osztottam. Az egyik üvöltöző veszekedésükkör ebbe belefáradva unottan csak annyit mondtam nekik: „Felőlem, akár véresre is verhetitek egymást…” A váratlan fordulaton mindketten meglepődtek és látván, hogy a bíróbőrbe bújt szekuritis most nem védi meg őket egymástól, azonnak tárgyalni és békülni kezdtek. Azóta ezt a mondatot szerencsére nem kellett többet mondanom, mert a gyerekekkel együtt fokozatosan megtanultuk a hatékony konfliktuskezelés módszerét.
A válás hosszadalmas, minden érintett számára nagyon nehéz folyamat. A válópert (vagy pontos jogi nevén bontópert) lényegesen lerövidíti és a résztvevők terheit csökkenti, ha a felek már egy mediációs eljárásban létrehozott, részletes egyezséggel érkeznek a bíróságra. De nézzük meg pontosabban, hogy hogyan is zajlik egy bontóper és a válási mediáció?
Sűrű hetek ezek. Indult a miniszterelnöknek a gyöngyöspatai cigányok és a fogvatartottak kártérítéséről elhangzott nézeteivel. Folytatódott Pokorni Zoltán nyilas nagyapáról szóló beszédével. Közeledik február 11-e, a becsület, vagy kitörés napjának hetvenötödik évfordulója, az ilyenkor megszokott polémiával, hogy kezeljük-e az egészet, mint hagyományőrző ünnepséget, vagy be kell-e tiltani, mint egyes csoportok érzékenységét sértő rendezvényt. És közeledik Trianon századik évfordulója is.
Mindegyik téma önmagában is rendkívüli erővel veti fel a bűn, felelősség, megbocsátás, nemzeti sorsközösség kérdését, mindegyikben az értelmezési horizontok tükörlabirintusa vár minket, amelyben eltévedni el lehet ugyan, de megérkezni talán sosem.
A szülői elidegenítés egy olyan manipulációs folyamat, amelyet valamelyik szülő követ el annak érdekében, hogy gyermekét a másik szülő ellen fordítsa, attól elidegenítse. A jelenség leginkább válóperek során, vagy azok után figyelhető meg, hiszen az elidegenítés fő célja, hogy a bíróság kedvezőbb kapcsolattartási (láthatási), tartási, vagy vagyonmegosztási rendelkezéseket állapítson meg az elidegenítő fél számára.
A konfliktusok megoldhatóak, feloldhatóak. Amikor ez mégsem sikerül, sokan a bíróságon, vagy valamely hatóságnál keresik az igazukat és azt várják, hogy egy külső hatalom tegyen igazságot helyettük. Ezzel a vita kikerül a hatalmuk alól és átváltozik egy hosszadalmas, költséges és kimerítő eljárássá. Ahogy Franz Kafka írja A per című regényében: "(...)az ítélet nem egyszerre jön, az eljárás maga válik lassanként ítéletté."
Sok év és rengeteg elköltött pénz után általában a fentebb írtaknak megfelelően még a pernyertes felek nagy többsége sem elégedett az ítélettel. Ennek oka, hogy a jog formalizált eljárásai nem tudnak kellő figyelemmel lenni a felek valós igényeire, szükségleteire, egyéni megoldási javaslataira.
Ahogyan arról már korábban szó volt a mediációs eljárás sikere esetén a felek megállapodást kötnek, amelyben rendezik a vitás kérdéseket. A felek e megállapodása polgári jogi szerződésnek minősül, ezért annak tartalma köti a feleket. Egy jó megállapodás ezért részleteiben rendez minden vitás kérdést, ezért is célszerű, ha tartalmát és formáját tekintve ezért olyan, mint egy szerződés.
A fentiekből következően egy jó megállapodás R.E.M.E.K., azaz részletes, elvégezhető, mérhető, elfogadott határidős és konkrét. De nézzük ezeket egyenként.